Csörlőzés

Mivel két hónapra a német mélyföldre készülök, ráadásul az ernyőmet sem tervezem itthon hagyni, hegy híján csak csörlőzni lesz lehetőségem. Úgy gondoltam, jó lenne még itthon megismerkedni a levegőbe jutás ezen módjával.

2011-06-13 11.43.23.jpg Mivel az MSE jelentős része az Eged kupára ment, én viszont apához mentem Sárbogárdra, hétfőn egyedül vágtam neki Kalocsának. Bálinttal egyeztettem telefonon, tizenegyre kint is voltam a reptéren és még az aktív idő kialakulása előtt felhúzott gyakorlásképp. A csörlést nem mondanám ijesztőnek, inkább furcsa volt. A start része veszélyes – nagy sebesség, nagy állásszög, kis magasság. Persze, hegyen is veszélyes a start. Fárasztó volt, végig figyelni kellett, de tetszett. Az első felhúzásra ráadásul elég komoly oldalszélben került sor. Bálint végig irányított rádión, teljesen rendben volt a dolog. Sokat segítettek az ottani, ismeretlen pilóták is. Érdekes volt, ahogy a motoros gépek egész nap repkedtek körülöttünk. 🙂

2011-06-13 14.12.36.jpg Leoldás után valami kis emelést vakargattam vagy tíz percig, aztán leszálltam. Akkorra már vagy fél tucat pilóta várta a beígért bomba időt. Bálint sorban húzta fel őket, de mondta nekem, hogy ha még szeretnék repülni, akkor mindig legyek startra kész, hogy az üres időben felhúzhasson. Persze mikor láttam, hogy mindenki felhúzásra vár, és startra készen izzad a napon, akkor inkább beültem az árnyékba. Mikor a pilóták már kezdtek szépen fent maradni, két megfontoltabb pilóta állt neki készülődni. Bálint épp indult vissza a beton végéről, én pedig kaptam az alkalmon és kiterítve beálltam előre – a többiek még bogarásztak. Megvártuk, hogy elmúljon a hátszél és szélcsendben startolva Bálint feltépett a betonról. Félpályán kicsit túl szólt a rádióba, hogy elég jó termikben vagyok, oldjak le.

Persze nem készültem arra, hogy én most “nagyot” repülök, gyakorló csörlésnek indult a dolog, ezért még a varió is ki volt kapcsolva – ne idegesítsen még az is startnál. Az alatt a 10 másodperc alatt, amíg bekapcsolt, vakon tekertem az üres levegőt, boot után azonnal a klasszikus csipogással köszöntött a szerkezet. Kicsit tekerésztem, majd azt vettem észre, hogy 650-en vagyok és alám épp felhúzott Bálint egy sárga ernyős valakit. Figyeltem, hogy merre tekerészik, meg persze saját magamra is hagyatkoztam, aztán mire elértük az ezerhatot, vagy kétszázzal biztosan felettem volt. Ekkor elindult valamerre, én meg utána.

Elővettem a kesztyűmet a beülő zsebéből, összehúztam a kabátomat, megtettem mindent a hideg ellen. Egy sima farmerban voltam, nem vettem se pulcsit, se sígatyát – hiba volt. Eléggé fáztam, és amikor a varióra nézve 20 fokot írt a kijelző, úgy gondoltam, hogy biztosan szar a műszer, mert itt két foknál biztos nincs több. Előhalásztam a telefont, áthurkoltam az egyik zsinóron, hogy le ne essen és bekapcsoltam a GPS-t is.

Néha imbolygott egy kicsit az ernyő, de nem mondanám dobálósnak az időt. Egyszer-kétszer azért volt, hogy csűrte-csavarta a termák.

2011-06-13 14.12.42.jpg Nem mindig éreztem, hogy vajon kiestem-e az emelésből, vagy csak simán vége lett. Sokszor kiestem, aztán megint megtaláltam, tekertem, centíroztam. Tanultam, gyakoroltam, jó volt, tetszett. Nem voltak durva liftek; a varió szerint 4,3 m/s volt a csúcsérték, de ez nem volt jellemző. A legtöbb emelés 0,5-1,5 méteres volt, felhőalapon volt elvétve kettes-hármas. Leáramlás is volt bőven, de olyankor már bátran tapostam a gyorsítót. Sőt, emelések között általában gyorsítóztam, aztán mikor éreztem, hogy emelésbe értem – láttam is, hogy 2,5 helyett mondjuk 0,5-t merülök -akkor kiléptem hiperűrsebességből és tekerni kezdtem. Volt néhány kék termik is, de alapvetően a felhőkre utaztam. Kinéztem egy közelebbi szimpatikus felhőt és go. Féltem, hogy nem érek vissza a reptérre, nem igazán érzem még a levegőben a siklópályát. Aztán valahogy mindig sikerült visszatekernem magam.

Nagyon tetszett az egész, de nagyon fáztam. Jó volt néha 1200-ra süllyedni, vagy kijönni a felhő alól a napfényre és érezni a meleget. Nem érdekelt a táv, nem érdekelt semmi, csak hogy minél többet repüljek, mert jó volt. Voltam harangban is, para.

2011-06-13 14.12.50.jpg Már nagyon kellett pisilni és a kinézett felhő már szétesett, mire – ráadásul alacsonyan – odaértem, a nem messze talált, ezerkétszázon elgyengülő 0,5-öt nem volt türelmem tovább tekerni, elindultam vissza a reptérre. Bőven odaértem, még hatszázon voltam. Fent úgy érezni, hogy olyan messze van minden és olyan lassan halad az ember az ernyővel, pedig nem. Kicsit girheltem még a nullát ugyanott, ahol reggel kitekertünk, azonban öt perc alatt 50 métert süllyedtem, inkább mentem leszállni. Három óra öt perc lett így is plusz öt perc csörlőzés.

Kis pihenés után Bálint még háromszor felhúzott, a végén már a startok is szépek voltak. Ötperces lecsúszások vaj időben, pihenésképp – semmi extra. Szép volt a táj így is.

Ebből kérnék még!

Fotók: https://picasaweb.google.com/08akbp/ElsoCsorlozes

xcontest (csiganyál): http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:bitvitez/13.6.2011/12:17

This entry was posted in personal and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *