A francia német veterán története

2011-07-06 13.00.09.jpg A különböző gépek rakodásával voltunk elfoglalva a francia gazda udvarában, ahol a technika van elszállásolva. A gazda a francián kívül semmilyen nyelven nem beszél természetesen, így a kommunikáció meglehetősen bonyolult volt vele. (Az én négyéves franciatanulásom eredményével szerintem simán éhen halnék.)

Mikor már nagyon nem akartunk dűlőre jutni, szerencsére előkerült egy idős bácsi, aki remekül beszélt franciául és németül is. Kedves volt, életvidám és friss, pedig bizonyára közelebb volt már a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez.

Elmondta, hogy ő német születésű és a második világháborúban harcolt, volt még sztálingrádban is, aztán áthelyezték ide, franciaországba, ahol a háború végeztével 3,5 évre börtönbe dugták (de a franciák nagyon jól bántak vele) és a szabadulása után (a börtönben nagyon jól bántak vele a franciák!) nem ment haza, mert semmije sem volt (pedig a franciák jól bántak vele, ezt nem győzte eleget hangsúlyozni) itt maradt.

Aztán azt is mondta, hogy a lengyelek megölték a családja maradékát és már nem is volt miért hazamennie.

Aztán feleségül vett egy francia asszonyt (egy nagyon kedves asszonyt! – mondta többször) és itt telepedett le. Azóta itt él.

Láthatóan nagyon örült, hogy németekkel beszélhet. (Azt is mondta, hogy a franciák jól bántak vele a börtönben. És hogy nagyon kedves asszony a felesége.)

Jó volt nézni, ahogyan lelkesen meséli élettörténetét, kalandjait, hogy anyanyelvén szólhat és élvezte, hogy van hallgatósága. Történeteihez képest eltörpültek gondjaink; mosolyogva tolmácsolta, hogy Max udvarán vannak a szerszámok.

Aztán beült az autójába és hazament.

Érdekesség, hogy németországi szállásadóm – innen 750km-re – szintén hasonló történetről számolt be. Ő is a lengyel határ mellett született és harcolt a háborúban. A lengyelek elől bújkáltak, majd Harsewinkelben telepedett le a család. A keleti front neki is megvolt, de megúszta a börtönt meg a lengyeleket. A lengyel-magyar örökbarátságot inkább nem emlegettem.

This entry was posted in personal and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *