Multikulti

2011-07-05 21.43.24.jpg Franciaországban dolgozom németekkel és első este, mikor megérkeztünk, felmértük a terepet. Találtunk egy szimpatikus török jellegű büfét, aminek az oldalán bátorítóan díszelgett öles betűkkel: “We speak english, come in!”.

Ezen felbátorodva, beállított éhesen a két német meg én. A pénztároshoz intézett “Bonjour! Do you speak english?” szemmel láthatóan kiváltotta a “megyek, hozom a főnököt” reakciót.

A főnök is töröknek tűnt, kedves volt nagyon és hát, mi is elég bénán beszéltünk angolul meg ő is. Már a kézzel-lábbal mutogatásnál jártunk, mikor az orra alá dünnyögte, hogy “Ah, warum spricht man kein deutsch?”

Ho-hó, megörültek a németek (meg én is, hiszen csak össze-vissza kínlódom, rá vagyok állva, hogy “idegen nyelv” == “német” és nem tudok a többi szótáramban keresni a fejemben) – ki2011-07-06 14.05.30.jpgderült, hogy a faszi évekig dolgozott Németországban. Kicsit eldumáltunk vele, ki honnan jött, mit csinál, aztán nagyon jó áron adott nekünk valami elképesztően jó vacsorát. Én steaket ettem salátával és hasábburgonyával. Nem tudtunk dönteni a felkínált szószok közül, úgyhogy az összes féléből kaptunk egy kicsit. A végén grátisz kapott mindenki egy török teát.

Aztán csatlakozott hozzánk két másik srác aki szintén velünk dolgozik. Az egyikről kiderült, hogy valójában brit – gyanús volt már régebben a beszéde, de nem volt különösebben feltűnő, csak kicsit lassabb volt a szokásosnál – aki két éve tanul kint a németeknél, mezőgazdasági mérnöknek.

Kicsit úgy éreztem, tényleg nem számít, ki honnan való. Itt mindenki európai igazából. Nagy élmény volt.

Jó ez, jó ez.

This entry was posted in personal and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *