Véradás

Hát, adtam vért.

A történet háttere, hogy nagymamámat jövő héten műtik és emiatt szüksége van négy egység vérre. Ehhez az úgy nevezett irányított véradás lesz segítségére. Kicsit furcsa mondjuk, hogy életében ő már negyvenszer adott vért, de most az senkit nem érdekel. Ide friss vér kell.

Így hát, elmentem a közelben található, budai vérellátó központba. Bár vérvételen többször is voltam már, azért kicsit óczkodtam a véradástól.

A vérellátó központban nyitvatartási időben bármikor szívesen látják az embert, ha vért szeretne adni. Tényleg; csak besétálsz, szólsz, intézik. Hétköznap hétig nyitva vannak, de még szombaton is nyitva van. Bővebben: http://ovsz.hu/hu/ver/allando-veradasi-helyszinek

Odabent volt némi probléma: nem volt nálam a TAJ-kártyám, ez pedig kizáró ok első alkalommal – hiába tudtam a TAJ számomat. Már majdnem feladtam, mikor az adminisztrációt végző hölgy megemlítette, hogy “az EU-s TAJ kártya is jó”. Ennek megörültem, hiszen az nálam volt: németországi kirándulásom óta még nem vettem ki a pénztárcámból.

Ezután kitöltöttem egy oldal kérdőívet, majd következett az orvosi vizsgálat: vérnyomásmérés, hemoglobinszint-mérés – csak egy karcolás az ujjamon, nem is éreztem. A pulzusom elég magas volt, ezért a doktornő azt mondta, hogy egyelőre várjak még; ha megnyugodtam, adhatok majd vért. Azt is megtudtam, hogy B-s vércsoportom van.

Kaptam egy kis üveges ásványvizet, meg egy nápolyit. Én még azért ittam egy kicsit a mosdóban is.

A tényleges véradás valóban nem volt egy szörnyű dolog; tényleg pont olyan, mint a vérvétel, csupán tovább tart. Kevesebb, mint tíz perc alatt levették a 450mL vért – ez nagyjából a teljes vérmennyiségem 10%-a. Némi pihenés után távoztam – szédülés, ájulás nem volt.

Egy napig nem szabad a kezemet erőltetni, hogy ne liluljon be. Már csak egy kis, piros pötty emlékeztet a dologra. Ja igen, meg a hűtőmágnes, amit kaptam a véradásért. No meg egy 500Ft-os étkezési utalványt is adtak, de azt – attól tartok – elvesztettem valahol.

A vérellátóban mindenki nagyon kedves volt, az egész folyamat könnyen, gördülékenyen ment. Nem volt fájdalmas, nem volt túl nagy macera, és remélem, hogy segítettem vele.

This entry was posted in personal, szösszenet and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *