Trabant 1.1 főfékhenger javítás

Először csak azt vettem észre, hogy a fékvisszajelző lámpa világít. Öntöttem hát a tartályba fékolajat és a probléma meg is szűnt úgy fél évre.

Mikor legközelebb megint elfogyott a fékolaj, megint töltöttem bele. Ezután már elég volt két hónap, hogy a tartályt kiigya. Az autó alatt nem láttam csöpögést, a fékmunkahenger sem tűnt kiondottan olajosnak. A gombánál nem eresztett, de azért a tartályt és a munkahengert összekötő csöveket lecseréltem.

Mikor már havonta kellett töltögetni bele, elegem lett belőle. Az autószerelő azt mondta telefonon, hogy nézzem meg: nem az utastér felé szivárog-e az olaj. Sajnos így volt. Le kell cserélni a főfékhengert – mondta.

Miután rosszul lettem a majd’ húszezer forintba kerülő főfékhengertől, ráadásul többen írták az interneten, hogy az utángyártott főfékhengerrel csak a szívás van, ráakadtam valamelyik autósbolt webshopjában egy főfékhenger-javító készletre. Nosza, beszereztem egy ilyen párszáz forintos tömítéskészletet és egyik hétvégén felkerestem vele ex-autószerelő nagyapát.

A főfékhenger szétszedése a következőképp néz ki:

A főfékhenger hűlt helye

Először le kell szedni a tartályt, leengedni az olajat belőle. A fém fékcsöveket le kell lazítani, és óvatosan el kell távolítani; nem szabad nagyon mozgatni, hogy nehogy kirázzuk a benne lévő fékolajat.

A munkahenger két oldalon van rögzítve a padlólemezhez egy-egy tizes csavarral. Az utastérben egy tolórúd csatlakozik hozzá, de azt nem kell bántani, magától szétjön – szétszerelésnél semmi dolgunk nincs az utastérben.

Ha végre kiszabadítottuk a fékhengert, szedjük is szét – ez két emberes mutatvány. Az öntvényházat satuba fogassuk be, vegyük le az utastér felöli oldalról a gumiharangot, majd egy csavarhúzóval nyomjuk be és tartsuk benyomva a fékdugattyút. Ekkor a másik ember egy zégerfogóval el tudja távolítani a dugattyút a helyén tartó zégergyűrűt.

Satuban...

A mi esetünkben a rugó nem lökte ki a fékdugattyút, de egy ügyes trükkel ki lehet piszkálni: a már említett csavarhúzóval nyomjuk be a dugattyút teljesen, majd hirtelen engedjük fel – a lendület két-háromszori próbálkozás után kilöki az alumínium dugattyúegységet.

Alternatív megoldásként meg lehet rázni a fékhengert, de vigyázzunk, hogy ne repüljön el a fékdugattyú. A féklámpagomba kb. 2mm-es furatán keresztül egy szöggel is segíthetünk, ha máshogy nem menne.

Gondosan írjuk fel a tömítések elhelyezkedését!

A fékdugattyún lévő tömítéseket vegyük szemügyre, rajzoljuk le, hogy hogy állnak a tömítések ajkai! Figyeljünk rá, hogy az összes tömítésből legyen a készletben! (Nálunk hiányzott kettő, így azokat nem cseréltük le.)

Ha szét van szedve a fékhenger, érdemes kitisztítani belőle a szennyeződéseket pl. mosóbenzinnel. A fékdugattyúval hasonlóan bánjunk, de előtte érdemes a régi, elhasznált tömítéseket eltávolítani. Ne felejtsük utána levegővel kifújni, megszárítani.

A fékdugattyú és a rajta lévő tömítések

Az új tömítéseket tehát az eredetivel megegyezően kell elhelyezni, természetesen bentről kifelé haladva. Érdemes bekenni kicsit fékolajjal, hogy könnyebben a helyükre tehessük őket.

A felújított fékdugattyút óvatosan helyezzük vissza a fékhengerbe! A tömítések becsúsztatása során kenegessük azokat fékolajjal és forgassuk a dugattyút a hengerben, hogy így könnyebben a helyükre kerüljenek.

Ha a dugattyú a helyén van, a rugó ellenében csavarhúzóval toljuk beljebb, és tegyük vissza a zégert. A dugattyúnak akadásmentesen kell mozognia a hengerben. (A mi esetünkben berakadt és alig tudtuk kipiszkálni a dugattyút a féklámpagomba furatán keresztül. Az egyik karima friss fémes oldala árulkodott arról, hogy valamiben megakadt. Némi csiszolóvászon, mosóbenzin és szárítás, és máris tökéletesen működött.)

Látszik, hogy a fékolaj átitatta a kárpitot

A főfékhenger visszaszerelése során valakinek az utastérből be kell igazítania a fékdugattyú tolórúdját. Fontos, hogy ne nyomjuk meg a féket! Ezután a csavarokat még ne húzzuk meg teljesen, hanem először csavarozzuk fel a fékvezetékeket, ügyelve arra, hogy a hollander megfelelően kapja el a menetet. Ezután húzzuk meg a fékhenger felerősítő csavarjait!

A következő lépés a fékolajtartály felszerelése és olajjal való feltöltése. Miután a fékhenger már nem buborékozik a tartály felé, egyenként lazítsuk le a fékvezetékeket addig, amíg a hollander mellett el nem kezd szivárogni az olaj. Ha ezzel megvagyunk, kipróbálhatjuk a féket – keménynek kell lennie.

Felújítva, visszaszerelve

Ha a fékpedál puha, engedjük fel, majd a fékvezetékeket egyenként lelazítva, közben a fékpedált lassan benyomva – alsó holtponton a hollandereket újra meghúzva – kiűzhetjük a maradék levegőt a fékhengerből. Ha ügyesek voltunk, a fékcsövekbe nem került számottevő levegő, s ezzel a légtelenítéssel járó macerát elkerültük.

(A féktömítések tönkremenetelét esetemben valószínűleg az okozta, hogy a padlólemez hegesztése során a fékhenger is kapott a hősokkból és ez elöregítette, tönkretette a gumit.)

Ezen cikk írója természetesen nem vállal felelősséget az itt leírtakért és az ezekből fakadó esetleges balesetekért. Fékprobléma esetén inkább vigyük szakszervízbe az autót.