Az első hét

Eltelt hát a ideérkezésem óta egy hét. Néha úgy érzem, mintha egy másik bolygón lennék, de talán azért, mert szombat-vasárnap elolvastam egy sci-fit (Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe) és nagy hatással volt rám.

Hétfőn utaztam, erről született már egy elég részletes beszámoló. (nem tudok normálisan linkelni a wordpress app-ból)

Kedden beiratkoztam, kaptam olyat, mint otthon a HSZK-account. Utána városnéztem, vettem egy bringát és átköltöztem a Jugendherberge nevű diákszállásra. Nyolcágyas szobák, kolesz-feeling. Jópofa. Kedves személyzet, kiadós reggeli. Árban pedig a legolcsóbb.

Elintéztem a betegbiztosítást; egyszerűen bebattyogtam a hivatalba, megmutattam az európai egészségbiztosítási kártyámat, és kaptam róla egy papírt. Próbáltam bankszámlát nyitni, de németországi cím hiányában elzavarják az embert.

Mivel volt internetem, rátapadtam a WG-hirdetésekre. (WG: kivesznek egy lakást sokan, mindenki a saját szobájában lakik, de mégis olcsó.) Amint megjelent egy hirdetés, azonnal jött róla az email értesítő. Azonnal fel is hívtam és megbeszéltem egy időpontot, hogy mikor találkozzunk. Így hamar megtöltöttem a hét hátralévő részét.

Itt a szálláson találkoztam egy namíbiai sráccal is. Nagyon jó fej volt. Egyébként sokáig le sem esett, hogy nem német, annyira szépen beszélt. Bár, ő már öt hónapja itt van. Elintézte a koleszt, aztán elment az Oktoberfestre, Münchenbe.

Nem egészen tudom már, hogy pontosan melyik nap mi történt. De hat-hét helyen jártam, és mindegyikre körülbelül 10 jelentkező volt rajtam kívül. Volt olyan hely, amit felhívtam (elsőként) megbeszéltem, hogy megnézném, és azonnal indulok. Mire húsz perc alatt odaértem, már több, mint tizen hívták fel a srácot. Na, ilyen szintű a túlkereslet a városban. Sajnos mindenhol más embert válaszotttak lakótársul, nem engem.

Felkerestem az iskola lakhatási tanácsadó-intéző irodáját is, de ott is megmondták, hogy minden tele van, nem tudnak segíteni. Illetve de, van még egy kolesz, de az 15km-re van innen.

Hát, ezt függőben hagytam, és tartalék lehetőségként tekintettem rá, mert vártam még a visszajelzéseket, illetve további WG-ket néztem még meg. Nem volt kedvem a városon kívül lakni, voltam én már kis koromban eleget “bejárós”. Nem akartam kimardni a bulikból.

De sehova nem kellettem. A hétvégén meg itt a fű sem nő. Eldöntöttem: hétfőn bemegyek a suliba és lezsírozom azt a koleszt.

Ez a Jugendherberge egy darabig jó is volt, de négy nap után nem vicces. Nincs hely semminek. Nincs privát szféra. Nyilván nem lehet beköltözni, a cuccaim a kocsiban figyelnek a parkolóban.

Vasárnap itt minden zárva van. Én délután elmentem a Regestauf nevű hely irányába biciklivel szétnézni, itt lesz ugyanis a koleszom. A Regen folyó völgye nagyon szép. (És egyébként mindenhol van bringaút.) Az egész környék szép, erdők-mezők, kanyargó folyók, apró dombok, rajtuk fenyvesek. Repülni támadt kedvem, de most egy darabig azt nem fogok sajnos. De ha egyszer majd lesz kétezer nélkülözhető euróm, biztosan veszek egy hátimotort.

Nagyon jó idő volt; egyszer talán 19 fok is akadt, és alig esett egy kevés eső.

Hazafelé pedig gyönyörű naplementét láttam, tényleg nagyon szép volt. Egészen lehetetlen színekben játszott az ég. Fotóztam, de nem feledkeztem meg arról, hogy két saját szememmel is élvezzem a pillanatot. A színeket úgysem látom többet, ezt semmilyen fényképezőgép nem tudja visszaadni.

A Regen folyón több zúgó, vízlépcső is volt. Az egyik helyen a kőhányás mellett kiképeztek egy hosszabb, lankásabb utat is a víznek. Itt sok, kisebb lépcsőfok volt, hogy a halak fel tudjanak úszni.

Egy másik zúgónál pedig egy félkör alakú, nagy beton gáttest volt, nagyon jól nézett ki az is. Volt még egy apró folyosó is, hogy evezősök át tudjanak kelni a műtárgyon. Itt ért az a naplemente, ami annyira gyönyörű volt.

Nagyon szép táj, de nagyon idegen. A Bükk sem otthonom jobban, mint ez, mégis olyan idegennek éreztem. Valószínűleg az egyedüllét miatt.

A tandíjat Ryz már múlt héten átutalta, én meg odaadtam neki készpénzben, úgyhogy ez is megvolt. A nyelvvizsgám megérkezett, úgyhogy be is mentem hétfőn, hogy befejezzem a beiratkozást. Öt perc alatt a kezemben tartottam a fényképes szuper-diákigazolványomat. Ajtót nyit, fizethetek vele a menzán, érvényes bérletként működik a tömegközlekedésen 30km-en belül, ezen kívül pedig ugyanazt tudja, mint egy otthoni diákigazolvány. Miután ezt a kis kártyát a kezemben tartottam, elmentem a másik épületbe, hogy elintézzem a koleszt.

Természetesen ez sem volt egyszerű. Igen, van még hely, de már csak a nagyobbik szobák szabadok. Nagyobb -> drágább. De nem baj, jöjjek vissza holnap, Frau Wolfot keressem, írjam alá a szerződést.

Csakhogy Frau Wolf nem adja oda a szerződést, amíg nincs bankszámlám. Viszont amíg nincs szállásom, addig nincs címem. Amíg nincs címem, nincs bankszámlám. Amíg nincs bankszámlám, addig nincs szállásom…

De egyébként is kizárólag elsejétől lehet beköltözni. Ez pedig azt jelenti, hogy további egy hétig kell a diákszállón laknom. Ami azért nincs ínyemre.

Szóval jöjjek vissza holnap, most a másik hölgyhöz, aki ad egy papírt, amivel be tudok jelentkezni lakni a kolesz címére. Aztán nyitok egy bankszámlát, berakom rá a pénzemet, aztán pedig megkötöm a szerződést.

Ó-jaj.

Egy másik srác szintén a kolis szerződést írta alá. Neki már megoldódtak a gondjai, úgyhogy nekem adta a Mittelbayerische Zeitung ingatlanos mellékletét. Szombaton jelent meg, ma kedd van. Vajon van-e még benne némi konc?

Nincs. Semmi. Húsz helyet hívtam fel, mind elkelt. Ó, mégsem. Egy nem,  ami 65km-re van innen.

Minden koli csurig van, minden mini-apartman, garzon ki van adva. Ami kiadható, azt már kivették. Az újságban egy A/3-as oldalt tesznek ki a “kiadó lakást keresek” hirdetések. A kiadó lakások pedig kényelmesen elférnek egy A/5-nyi helyen.

Valami biztosan nagyon jó lehet ezen a helyen, ha mindenki ide akar jönni…

A srác, aki az újságot adta (és ott ült mellettem a napon, ahonnan telefonálgattam) közölte, hogy ő NÉGY HETE csinálja ugyanezt.

Négy hete.

Négy.

Hete.

Kész. Ezek után örülök, ha legalább koleszom lesz…

This entry was posted in personal and tagged , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *