A falnak is füle van…

Befejeztem az ebédemet, majd kettőkor hazaindultam – hétfő délután nincs órám. Gondoltam, elérem még a fél hármas vonatot, így háromra haza is érek.

A busz hamar megjött, felszálltam rá. Szokás szerint a kezemben volt a telefonom, most épp a jövő heti hazautamat szerveztem. De ez nem túl érdekes eddig, nem is ezt szerettem volna elmesélni.

Valamilyen magyar szó jellegzetes foszlánya ütötte meg a fülemet. Biztosan félrehallottam; fals pozitív eredményt adott a hangfelismerő rendszerem. Aztán kisvártatva megint. Nem tudom pontosan elmondani, mi az a hang, ami annyira elüt a német csacsogástól, melyek a kimondottan jól felismerhető magyar szavak. De ezután jobban figyeltem, és már egy értelmezhető félmondatot is sikerült dekódolnom.

Gyorsan megkerestem a hang forrását. Két szőke lány beszélgetett egymással, nem is olyan messze. A telefont változatlanul tapogatva közelebb húzódtam, hogy jobb legyen a jel/zaj viszony. Nem néztem rájuk, látszólag nem figyeltem – változatlanul pöcögtettem valamit az érintőkijelzőn. Úgy tettem, mintha az itt élő emberek több, mint 99%-ához hasonlóan én sem értenék egy kukkot sem a beszédükből.

Pedig de.

Az egyik lány mesélt, a másik inkább csak figyelt. Néha hümmögött, egy-két szavas válaszokat adott, néha hasonló rövid kérdéseket tett fel. Nem tudom hűen reprodukálni őket, ezért meg sem kísérlem párbeszédes formában leírni.

Arról beszélt az egyik lány, hogy van egy nagyon helyes fiú. És milyen helyes. És jaj. De hát nem tudja. És fél is. Mert attól is fél, hogy lesz valami, meg attól is fél, hogy nem lesz. (A másik nagyon bölcs hümmögéssel állt a témához.) Ezt persze hosszasan kifejtette, csak nem tudom visszaadni. Aztán az a rész jött, hogy ez vajon megcsalás-e vagy nem megcsalás. És hogy ha nem tudódik ki, akkor az igazából nem is megcsalás. Meg hogy “ami itt történik, az itt is marad.”

Eddig a pontig bírtam. Ekkor ránéztem a lányra. Megvártam, hogy észrevegye, hogy ránéztem, majd azt mondtam: “a falnak is füle van”.

A hatás garantált volt. Olyan sebességgel sápadt el, majd váltott masszív pirosba, hogy azt egy polip is megirigyelné. A meglepettség és a zavarodottság aztán lassacskán elült. Megkérdezték ugyanis, hogy “hova valósi vagyok”. A Budapest hallatán már fellélegeztek, miszerint “hú, az jó messze van hozzánk”.

De miután leszálltunk, azért igyekeztek tőlem távolabb haladni… 😀

This entry was posted in personal and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

One Response to A falnak is füle van…

  1. cheoppy says:

    remek! 😀

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *