Négy hete idekint

Tegnap volt négy hete, hogy kalandos úton megérkeztem Németországba. Azóta már korábban is akartam írni, de valahogy sosem úgy jött ki a lépés.

Németország jó. Ez az első benyomásom. Tényleg jó.

Persze, ezt már tudtam, hiszen ez a fő ok, amiért itt vagyok. És (egyelőre) nem bántam meg, hogy idejöttem. A környék alapvetően tiszta, rendezett. Szép a táj.

Persze, sokszor hiányzik az “otthon”, de leginkább az ismerősök, barátok, családtagok. Egy kicsit a túró rudi.

A bejárósság nem túl jó dolog, de kezdem megszokni. Mondjuk a ma reggel nem sikerült a legjobban, de egyre kevésbé zavar, hogy naponta bruttó két órát utazok. Inkább azzal van baj, hogy a szocializálódási lehetőségeimet ez az utazgatás igencsak beszűkíti, mivel az utolsó vonat fél egykor (néha fél 12-kor) megy el. Bringázni meg már hideg van, autóval meg nem olyan jó móka buliba – pláne kocsmába – menni.

Apropó, hideg. Az van, bőven. Azt hiszem, fel kell fejlesztenem a ruhatáramat, mert néha már most is fagyok vannak, és egy darabig ennél csak hidegebb lesz.

A suli tetszik. Nehéz összehasonlítani a BME-vel, mert egész más a kettő. A BME nehezebb, ezt már szinte biztosan állítom. De az itteni tanárokon látszik a motiváció. Nem azért tanítanak, mert nem lenne jobb munkájuk. Persze, a BME-n is voltak nagyon jó tanárok (Stépán, Bihari, Szirmai, Huba, és még páran) de a HDS-es, GTT-s, Benkőné-, meg Szerkényes-féle emberek szerencsére itt hiányoznak. Vagy csak eddig nem találkoztam velük. Mindenesetre, nagyon más a kettő.

A nyelvvel nincs sok baj, ráadásul egyre jobban megy. Érzem, hogy könnyebben megértem, mint egy- vagy két hete. Az előadók általában tisztán, érthetően beszélnek – még a nem túl erős bajoros akcentust is egész jól megszoktam.

Nincs olyan sok tárgyam. Persze az első két héten sok tárgyam volt, mert mindnre bejártam. Vannak ugyanis kötelező alaptárgyak, meg kötelezően választhatóak. Kötvál tárgyakból ebben a félévben van vagy öt, én meg eddig bejártam mindegyikre. Valójában csak kettőt kell belőlük elvégezni a három félév alatt. De örülök, hogy bejártam rájuk, mert így legalább tudok közülük választani. Egyébként, nagyjából olyan érzés volt, mikor az összes-mindenre bejártam, mintha 38 kreditem lenne a BME-n.

A tárgyak erősen gyakorlatiak – még a matek is. A felhasználás oldaláról közelítik meg az elméletet, eleve azzal kezdenek, hogy ez mire lesz jó. Érdekesek az előadások. Házi nincs. Egy-két tárgyból van féléves projektfeladat, de azok laboros tárgyak. Minden tárgy vizsgás, és zh nagyon kevés lesz.

Szóval, egyelőre tetszik, és kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből.

Az egytemen kívüli élet sem rossz. Az Erasmus-os emberkék jófejek, nagyon színes társaság. (Az Erasmus egy európai hallgatói csereprogram, egy vagy két szemesztert lehet külföldön eltölteni. Én nem ezt az utat választottam, hanem ugyanolyan diák vagyok itt, mint bármelyik német, csak épp – innen nézve – külföldről jöttem.) Nagyon sok cseh van, néhány török, egy görög, egy lengyel meg két magyar. Ez persze csak egy része a társaságnak, ugyanis több, majd’ kétszáz cserediák van itt összesen. De mindenkit még arcról sem ismerek, nem hogy névről. Nem mindenki beszél még jól németül, sokan szívesebben kommunikálnak inkább angolul. Persze ez nem gond, itt angolul mindenki tud, aki fiatalabb harmincnál.

Fotóztam is, a képeket feltettem Picasara:
Ideút és Regensburg,
Kirándulás Walhallába az erasmusosokkal

Egyelőre ennyi. Stay tuned.

This entry was posted in personal and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *