Az időgép

A terv ügyes volt, de rizikós. Egy embernek túl sok teendő ahhoz, hogy valami könnyedén félrecsúszhasson.

Ekkor már tudta ezt jól Alex is. A projekt azonban már végéhez közeledett, a feladatok nagyját már elvégezte. Az elmúlt időszak már leginkább csak várakozással telt, de a feszültség – talán épp a tehetetlenség miatt – napról-napra fokozódott.

Alex orosz volt, de már jó ideje Londonban élt és nem igazán érezte magát egyik nemzethez sem tartozónak. Szép reményekkel, nagy tervekkel és kevés pénzzel érkezett az országba, tanulni szeretett volna. A pénz azonban a tervezettnél jóval gyorsabban elfogyott, így sürgősen munka után kellett néznie. Dolgozott biciklis futárként és mosogatóként is, de ezekkel a munkákkal nem tudott számottevő pénzt félretenni, így a tanulás helyett továbbra is maradt a munka. Bár az egyetemet sosem végezte el, szép lassan beleásta magát az informatika mélységeibe – szabadúszó programozóként már többnyire egészen jól megélt, habár a megbízások eloszlása igen egyenetlen volt; ha nagyon nem akadt mit tenni, fordítóként ügyködött, hogy legalább éhen ne haljon. Néha azonban jól keresett, de kis, egyszobás bérelt lakását mégsem cserélte nagyobbra – egyszerűen lusta lett volna költözni és úgysem volt nagyobb helyre szüksége.

Ez a mostani terv azonban nem egy megbízás része volt, ezt ő maga találta ki. Azonban a dolog összetettsége hirtelen nagyon megnőtt, amire nem volt felkészülve. Ami azt illeti, már az elején eldöntötte, hogy egyedül csinálja – nagyra volt intelligenciájával, nem akart osztozni a nyereségen senkivel, a társak pedig egyébként is csak növelték volna a rizikót, hiszen mindenki szeret fecsegni.

Hogy az ötlet mikor született meg és miből, azt már nem tudta volna megmondani. Két évig törte a fejét a megvalósításon, mielőtt ténylegesen nekilátott volna. A művelet már lassan egy éve folyt, eközben alig volt rendes munkája, s így majdnem minden megtakarított pénzét felélte. A lakását jó ideje nem takarította ki – ami azt illeti, az elmúlt két hétben az utcán is alig volt; ruhát ritkán cserélt, legfeljebb kétnaponta zuhanyzott, és szinte kizárólag pizzát evett. Mióta belefogott a kivitelezésbe, semmilyen vendéget nem fogadott – nem mintha túl sok barátja lett volna. Most azonban az egész őrület szerencsére a végéhez közeledett, aminek már nagyon örült – a kevés alvástól, rengeteg stressztől, (a pizzafutárt leszámítva) az emberekkel való személyes érintkezés hiányától és az elméjét terhelő információáradattól már kezdte elveszíteni az eszét.

Az apró szobában csak egy ágy volt és két íróasztal; egyiket a számítógép foglalta el, a másik pedig számtalan elektronikai alkatrésszel, kábellel, rengeteg kacattal és némi penészes kenyérrel volt tele – az étkezés a földön ülve vagy a monitor előtt történt. A falat szinte teljesen beborította egy óriás papírlap, amelynek tetején a “project copycat” felirat díszelgett. A lapon már szinte áttekinthetetlenül sok információ volt filctollal felfirkálva, de valamiféle rendszer még felfedezhető volt a vonalak, nyilak és téglalapok megszámlálhatatlan tömegében.

A cél egy lemezkiadó finom megfejése volt – némi csalással. Először is kellett egy zenekar, lehetőleg egy minél kevésbé ismert. Alexnek volt néhány amatőr zenész ismerőse még a futárkodós idejéből, de inkább egy vadonatúj zenekart hozott létre – azaz inkább csak úgy csinált. Kissé befüvezve három rendkívül bugyuta számot írt, semmitmondó címeket adott nekik, majd az egyik hétvégén a lakásában egy MIDI billentyűzettel, némi hangmintával és egy ügyes zeneszerkesztő programmal el is készült a “nagy mű”. Néhány erősen manipulált fotó ábrázolta a fiktív zenészeket, majd a következő hétvégén elkészült a lemezborító is, amelyen a gyártási dátumot Alex gondosan feltüntette. Kitalált zenekarának a Humble Squirrel nevet adta, nem mintha számított volna bármit is. Létrehozta az együttes oldalát a last.fm-en és a wikipedián – ügyelve persze, hogy különböző proxykon keresztül tegye mindezt. Alex lett a zenekar producere és a lemez kiadója is, valamint az összes szerzői jog birtokosa. Egy-két könnyen feltörhető zenei zugblogban megjelentetett az albumról némi (nem túl szép) kritikát. Az igen borzasztó és teljesen ismeretlen Humble Squirrel első albuma (Action! címmel) tehát létrejött, bekerült az online zeneboltokba, de természetesen senki nem akarta megvenni. És jól is volt ez így.

Illetve de, Alex vásárolt saját magától vagy száz példányt álnéven, az online áruházakon keresztül. Különböző címekre megrendelte a lemezt, amit el is postázott – saját magának. A tranzakció megtörtént, a jutalékot kifizette a webáruház felé; a rendszerbe a vásárlás bekerült, a terméket elvitte a posta. De utána ügyesen visszagyűjtött minden példányt.

Ezután úgy fél év lappangás kezdődött – Alex folytatta addigi, úgymond normális életét. Négy hónappal a Humble Squirrel létrejötte után valamiért egyre több valódi megrendelés érkezett a lemezre – ami sajnos épp “nem volt raktáron”. De az óra ketyegni kezdett…

Alex egy ideje figyelemmel kísérte a popvilág híreit. Szerencsére épp a közelmúltban jelent meg egy új, kiugróan sikeres sláger – a címe egyszerűen Cables volt. Semmi különleges nem volt benne; a szövegnek semmi értelme nem volt, a hangzás elcsépelt, a dallam pedig szintén semmi újat nem hozott. De azért volt valamennyi jellegzetessége, ha nem is sok.

Ekkor a Humble Squirrel újra akcióba lépett. Alex elkészítette a Cables, a népszerű popszám saját verzióját, Alone címmel. A refrént szinte teljesen meghagyta, a szöveget kicsit tovább butította, a dallamot pedig annyira vette át, hogy egyértelműen felismerhető legyen. És az új számot egy régi helyére tette, a régi címet kapta (Alone), az egyébként régi albumra, a régi dátummal. Az addig legyártott Humble Squirrel lemezeket pedig gondosan megsemmisítette.

Nem volt más hátra, mint az immáron módosított Humble Squirrel lemezek terjedését kicsit felgyorsítani, és várni még egy kicsit. Aztán pedig jöhetnek a jogászok és jöhet a per; a Humble Squirrel szerzői jogainak megsértése sok pénzt hoz majd a konyhára.

Alex alaposan felkészült. Már korábban több zenei fórumra is regisztrált, mindegyikre több, különböző felhasználóval. Ezek a fiktív felhasználók persze már korábban is vitatkoztak a Humble Squirrel-ről, most pedig egyikük “véletlenül” észrevette, hogy az Alone nagyon hasonlít a mindenki által jól ismert Cables-re. Ami persze hónapokkal később jelent meg, mint a Humble Squirrel lemez. A hír gyorsan terjedt, a Humble Squirrel lemezből is már több, mint ezren vásároltak. Alex emailen interjút adott a zenekar nevében több online zenei magazinnak is, a plágiumgyanút sokan felkapták. A Cables szerzői pedig természetesen őszintén tagadták, hogy ismerték volna a Humble Squirrelt, a hasonlóság bizony tagadhatatlan volt.

Alex szerencséjére a bíróság is így gondolta. Látva a Humble Squirrel szám hirtelen jött népszerűségét, az ítélet végül a Cables című szám után kapott bevétel 10%-át ítélte Alexnek kártérítés gyanánt.

A Humble Squirrel nem sokkal ezután feloszlott.

This entry was posted in projects and tagged , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *